Változtasd meg a kinézetet! :-)
JavaScript - ha letiltottad, engedélyezd!
Regisztrálj, hogy lásd a feltöltött nagyméretű fotókat, jelöld be Davidet kedvencnek, hogy még több rajongót gyűjthessen be! :) Kattints ide David Starity adatlapjához!
A DavidGarrettFan.net egy rajongói oldal, nem áll kapcsolatban Daviddel, vagy a menedzsmentjével.
A szövegek saját fordítások (a származási helyük jelölve van), máshol történő felhasználásuk csak a
forrás feltüntetésével (davidgarrettfan.net) engedélyezett. A fejlécek, egyéb grafikus munkák máshol történő felhasználása
TILOS, kivéve, ha direkt ilyen célra készültek. Ebben az esetben az engedély feltüntetésre kerül. Az oldal nem vállal felelősséget
a honlapon található, látogatók által tett hozzászólások tartalmáért.
Nyitás: 2014.02.17.
Kapcsolat: davidgarrettfan.net[kukac] gmail[pont]com
This website is an unofficial fansite for entertainment and for information exchange. The pictures, sounds and videos
are the properties of the concerned companies, enterprises or shows. They are published with non profit aims and they
are not source of funds for the webmaster.
The header images are made from self-made concertphotos.
Életrajz
Az áttörés
Elég hamar rá kellett jönnie, hogy a zenei világ nem várt rá, amíg ő New Yorkban tanult. A zsebében volt ugyan a világ egyik
legrangosabb zeneiskolájának a diplomája, de már évek óta nem volt lemezszerződése, és a csodagyerek-státusszal sem ment már
semmire. Semelyik koncertszervező, akinél a crossover-tervével megjelent, nem volt lenyűgözve az ötlettől. De David nem hagyta
magát és tovább próbálkozott, újra és újra megjelent kisebb ügynökségeknél is, miközben magánrendezvényeken csupán néhány ember
előtt játszott, hogy megkeresse a mindennapi betevőt - mindig azzal a reménnyel, hogy valaki a jelenlévő vendégek közül érdekelt
a zeneszektorban ...
A kitartásának hála, kerülőutakon keresztül eljutott a londoni lemezkiadó, a "Decca" képviseletéhez, akiket végül meg tudott
arról győzni, hogy vállalják a crossover-albumának kiadását. Nem lelkesedtek annyira az ötletért, mint ahogyan David, és ezt
egyértelműen a tudtára is adták. Habár felvették az anyagot, először mégis a fiókban kötött ki, és nem jelentették meg.
David számára nem maradt más hátra, mint tovább folytatni a koncertezést. Lassacskán híre ment, hogy az előadásai különlegesek, és a lelkes
közönség keltette szóbeszéd megtette a hatását. A 2006-os és a 2007-es évben a koncertek időpontjai egyre szaporodtak az Egyesült Államokban,
de mindenekelőtt Ázsiában, és végül a zeneipar is észrevette az állandó érdeklődést és David közkedveltségének mértékét.
Egy nap jelentkezett a berlini "DEAG" koncertszervező cég Davidnél, szerződést kötött vele, és gondoskodott arról, hogy
kapjon a "Decca"-nál egy exkluzív szerződést. Így 2007 márciusában megjelent a már felvett anyag is, "Free"
címmel - habár nem Németországban.
Az album 11 dalt tartalmazott, amely színes egyveleget kínált klasszikus művekből, filmzenékből és musical számokból - három saját
szerzemény mellett. Noha a "Free" nem volt átütő siker, megadta a lehetőséget Davidnek, hogy az új imázsával a "vonzó
klasszikus lázadó" képében mutatkozzon be. Az album dalai részben még egyszer feldolgozásra kerültek, és a "DEAG" 2007 novemberében
"Virtuoso" címmel dobta a német piacra. A "DEAG" a reklámozás mellett több tévés fellépést is szervezett
David számára, amelyek tovább fokozták az ismertségét.
2007 őszén kiválasztotta a Montegrappa (Montblanc) cég, hogy legyen a nagykövete az újonnan piacra dobott tollaiknak,
a "Tributo ad Antonio Stradivari" kollekcióból. Az események Rómában, New Yorkban, Hong Kongban, Berlinben és Londonban zajlottak.
Baleset és teltház
2007. december 27-én olyasmi történt, ami minden hegedűs rémálma: a londoni Barbican Centerben adott koncert után gyorsan összepakolta
a holmiját, mivel a családjával ment enni. Esett az eső és vizes volt a kijáratnál lévő kőlépcsősor - plusz David sietségében magán hagyta
a koncertcipőjét. Elcsúszott a lépcsőkön és ráesett a hegedűtokjára, amely a hátán volt, majd így csúszott tovább lefelé. A sokkon kívül
semmi baja nem lett, de ugyanezt nem lehetett elmondani a hegedűjéről. A tokot kinyitva fény derült a kárra: a hegedűtető több helyen is
jelentős mértékű repedést szenvedett, ilyen állapotban már nem lehetett játszani rajta. David később így írta le a pillanatot:
"Olyan volt, mintha elvesztettem volna egy barátomat." Guadagnini-hegedűjét egy New York-i mester javította meg, hét hónapba és
60 000 angol fontba került.
De ez a szörnyű eset sem tarthatta őt vissza, a média állandó és mind gyakoribb jelenlétének köszönhetően egyre ismertebb lett; a koncertjei
utáni érdeklődés egyre csak nőtt, és mindez nem sokkal azután, hogy a lemezkiadó cége szerint a crossover-tervei nem hoznak majd
számára sikert. A "DEAG" viszont örülhetett, hiszen a 2008-as év elején zajló németországi koncertek mind teltházasak voltak, és a nagy
érdeklődés miatt nagyobb csarnokokba kellett áttenni őket.
Ugyanez történt David klasszikus koncertjeivel is, amelyek közönségének átlagéletkora sokkal alacsonyabb lett, ellentétben az azelőtt tíz évvel
megrendezett koncertjeihez képest - ezzel a terve, miszerint a crossover segítségével fiataloknak csinál kedvet a komolyzenéhez, úgy tűnt,
mindenféle negatív jóslat ellenére bevált. Az előadásait viszont a szigorúan klasszikus szemléletűek kritizálták, és a sajtóban nagyobbrészt
nem pozitív volt a megítélésük.
Minden kritika ellenére David továbbra is helytállt a színpadon klasszikus zenészként: 2008 elején például az Izraeli Kamarazenekar
karmesterének meghívására, a Classical Brit Awards díjkiosztón, Milena Chernyavska zongorista szólóest-sorozatán és a svájci Verbier
fesztiválon is fellépett.
Nemcsak a legszebb, a leggyorsabb is
2008. május 28-án sikerült egy rekordot megdöntenie, holott nem vette túl komolyan a dolgot. Ettől kezdve azonban a média Davidet
nemcsak a "legjobban kinéző", hanem a "világ leggyorsabb hegedűse" címmel is emlegette; habár ezek a címkék egy hegedűművész
számára nem mérvadóak. Az történt, hogy David a brit BBC "Blue Peter" című gyermekműsora számára bemutatta a hangszerét, és bebizonyította,
milyen gyorsan is tud rajta játszani. Rimszkij-Korszakov "A dongó" című közismert művét játszotta el 66,56 másodperc alatt -
a Guinness Rekordok Könyvének jelenlévő képviselői még az adásidő alatt megerősítették, hogy új világrekord született. Ez azt jelentette, hogy
egy másodperc alatt 13 hangot játszott le. December 20-án a "Guinness World Records: Die Größten Weltrekorde" című show közben sikerült
még ezt az eredményt is megdöntenie 65,26 másodperccel. [A rekordot 2010 áprilisáig tudhatta magáénak.]
A következő években a média által ráragasztott címkéket humorral fogadta, és mindig elmondta, hogy ezeket a rekordokat csak a vicc kedvéért
próbálta megdönteni - ennek ellenére a mai napig előkerülnek a médiában.
2008-ban eseménydús hónapok következtek, alig volt valamilyen tévéműsor, amiben ne szerepelt volna, és meg ne osztotta volna a közönséggel
a zenével kapcsolatos elképzeléseit. A GQ magazin zene kategóriában az Év Férfijának választotta, emellett további
díjaknak is örülhetett: például a zene iránti elkötelezettsége által elnyerte a rangos Klassik-Echo díjat a
"Klassik ohne Grenzen" (klasszikus zene határok nélkül) kategóriában, és a gálán fel is léphetett. Mindez napokkal az új albuma,
az "Encore" előtt, amely 2008. október 24-én jelent meg.
2008-ban és 2009-ben az UNESCO nagykövete volt.
Elmondása szerint a rajongók lelkesedése és támogatása adta neki újra és újra az erőt a további munkához. A karrierje tovább ívelt felfelé,
és már nemcsak klasszikus zenében tevékenykedő művészek kérték fel közös munkára. Dolgozott többek között Olli Dietrich-hel
("Ich hab keine Tränen mehr"), Jonathan Ansell-lel ("Parla piu piano"; "Se"), Lene Siellel
("You raise me up"), vagy Hacken Lee-vel ("Paper Wedding").
David crossover terve továbbra is nagyon jól működött; a 2009-es év elejének teltházas koncertjei is ezt bizonyították. Január 14-én
a berlini Tempodromban zajló egyik koncertje közben meglepetés várta a színpadon: a "Virtuoso" és az "Encore" című
albumai arany-státuszt értek el 100 ezer eladott példánnyal, így a színpadon két aranylemezt is kapott. Két előadás is volt a
Tempodromban, amelyek 2009 szeptemberében jelentek meg DVD-n, "Live in Private & in Concert" címmel.
Január 24-én egy egész futballstadion tombolt: Sinsheimben a Rhein-Neckar-Arena stadion megnyitóján volt meghívott vendége a meglepetésre
feljutott TSG Hoffenheim egyesületnek, és a farkasordító hideg ellenére eljátszotta a csapat indulóját - ezzel meghódította a jelenlévő
focirajongókat is. További "szokatlan" fellépések következtek a 2009-es év során, például Mallorcán egy AIDA hajó
keresztelője, és Angela Merkel kancellár meghívására a Német Szövetségi Köztársaság fennállásának 60. évfordulója alkalmából rendezett
ünnepségen való részvétel.
A Banana Republic és a Sony termékeinek reklámozása után újabb felkérést kapott: 2009-ben az s.Oliver új ruhakollekcióiban állt modellt.
Európa után Amerikát is meg akarta hódítani a crossover műfajjal. Az "Encore" albumot
"David Garrett" címmel megjelentette az Egyesült Államokban, majd egy többhetes turné következett néhány héttel
később.
Adatlap